Bácsalmás (németül Almasch, horvátul Aljmašf) város a Dél-Alföldi régióban, Bács-Kiskun megyében, a Bácsalmási kistérségben. A város "Felsőbácska kapuja". Bácsalmás az Alföldön, a Duna–Tisza köze és a megye déli részén, a Baja-Szeged-Szabadka városok közötti háromszögben, az ún. bácskai löszös hátságon fekszik. A megyeszékhelytől, Kecskeméttől kb. 120 km-re található. Szomszédos települések: Tataháza, Bácsbokod, Madaras, Bácsszőlős, Kunbaja, Mélykút, Bajmok (Vajdaság, Szerbia).
Az ország egyik legmelegebb tájegysége, ahol igen magas a napfényes órák száma (átlag: 2098), igen alacsony az évi csapadékmennyiség (átlag 565 mm).Közúton az 55-ös főútról Mélykút, illetve Tataháza felől is egy-egy alsóbbrendű úton érhető el. Bácsbokod, Madaras, illetve Tompa felől szintén mellékutakon közelíthető meg.
A közúti tömegközlekedést főleg a Bács Volán Zrt. autóbuszai végzik.
Vasúton a MÁV 154-es számú, Bátaszék - Baja - Kiskunhalas közötti vonalán érhető el.
A régészeti leletek tanúsága szerint a környék az avar kor óta lakott.
A település csak a Rákóczi-féle szabadságharc után kezdett véglegesen kialakulni, horvát, magyar és szlovák lakosokkal. 1735-ben Felső-Almás néven szerepel.
A XVIII. század végén német telepesek érkeztek a községbe.
1808-ban mezővárosi rangot kapott.
1848-ban követválasztó központként Vörösmarty Mihályt választotta országgyűlési képviselőjévé.
A Kitelepítettek emlékműve
Bár 1871-ben elvesztette mezővárosi címét, de Bácsalmás (amely nevet 1904-ben véglegesítették) 1873-tól járási székhely volt.
Az I. világháború után, 1921-ig a környék szerb katonai megszállás alatt volt.
2001-ben a város lakosságának 93%-a magyar, 3%-a német, 2%-a horvát, 1%-a roma és 1%-a egyéb (főleg szlovák és román) nemzetiségűnek vallotta magát.
Forrás: Wikipédia
