Tompa város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunhalasi kistérségben. Tompa közel ötezer lelket számláló, nagy forgalmú nemzetközi közúti határátkelővel rendelkező város a Duna-Tisza közén, Bács-Kiskun megye déli részén, Felső-Bácskában.
Földrajzi elhelyezkedés: Északi szélesség: 46°23' Keleti hosszúság: 19°30'
A település az 53. és az 55. számú főközlekedési utak találkozásától 7 km-re délre, a 150-es számú Budapest-Kelebia vasútvonal mentén, Baja-Szeged vonalában a két várostól egyenlő (~60–60 km) távolságra fekszik.
Délről Szerbia, északról Kisszállás, délnyugatról Csikéria, nyugatról Mélykút, délkeletről Kelebia község határolja.
A település a kiskunhalasi kistérséghez tartozik, a város 28 km-re van Kiskunhalastól.
Tompa településtörténete egészen az i. e. időkre nyúlik vissza, hiszen Kr. e. 1. század második felében már éltek e területen különböző népek. Tompa területén több hun-kori temetőt találtak. Tompa, mint férfinév már 1055-től előfordult. A névadó esetleg Tompa László kun-kapitány lehetett, akit 1370-ben említenek egy oklevélben. 1439-ben Albert király a települést és környékét – Szabadkát, Kiskunhalast és Madarast – Hunyadi Jánosnak adta zálogba. 1572-től a település Szabadkához tartozott, Tompa-pusztának hívták.
Tompa önálló története a trianoni békeszerződést követően vette kezdetét. Az új országhatár elvágta a pusztát addigi anyavárosától, ezért 1922-ben önálló községgé szervezték és Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták.
A település 2004. július 1-jén városi rangot kapott.
Tompa nagyközség rövid történelmi múltra tekint vissza. Ebből adódóan műemléki épületekkel nem bővelkedik. Tompán a Szabadföldön található két műemlék jellegű épület, a katolikus Szent Anna-templom és a rasztinai és rottenhauseni báró Redl család kastélya.
A templom 1893-1905 között épült neogótikus stílusban Wágner Károly tervei alapján. A neogót stílusú templomot az egykori házi kápolna alapzatára Wágner Károly építette 1893-tól 1905-ig. A köveket és a márványt helyben faragták, csiszolták Karlo Sporeni olasz szobrászművész irányításával. Az épület tetejét fedő színes majolikát a pécsi Zsolnay porcelángyár készítette. A templom egymanuál-pedálos orgonáját szintén 1905-ben építette a pécsi Angster cég.
A templom tornya 35 méter magas. A gót építészet elemeit magán viselő torony homlokzat felőli részeit az apostolok és Szent Márk evangélista kőből faragott szobrai díszítik. Felső része gazdagon csipkézett kőfaragás, kúszó levelekkel mintázva. A főtorony mellett több kisebb díszítőtorony is épült. A kőfaragásokat és a puhakőből készült szobrokat – így az apostolokét is – magyar szobrász készítette, akinek nevét sajnos nem tudjuk bizonyosan. Az attika falakon díszköpőket láthatunk, amelyek állatokat ábrázolnak, s mindegyik más állatot mintáz.
A templomból számtalan kegytárgy maradt az utókorra, jelenleg Kalocsán az érsekségben őrzik őket. Nagy értékük miatt 1997-ben a berendezési tárgyakat szakszerűen csomagolva Kalocsára szállították állagmegóvás és restaurálás céljából, dr. Dankó László érsek elrendelésére. A templomból összesen 59 darab műtárgy került elszállításra.
Közvetlenül a Szent Anna-templom mellett áll a Redl-kastély. A kastély romantikus stílusban épült az 1860-as években. A kastély utolsó ura báró Podmaniczky Endre főispán volt. 1945 után a Népjóléti Minisztérium hadirokkant otthont rendezett itt be, ahol a II. világháborúban megsérült katonákat helyeztek el. Később volt raktár, termelőszövetkezeti iroda, 1957 óta a Fővárosi Tanács (Jelenleg Fővárosi Önkormányzat) kezelésében van, pszichiátriai betegotthonként működik.
Forrás Wikipédia
