Fekvése
Vaskút Bács-Kiskun megyében, a bácskai löszhátság
nyugati részében található. Bajától 7 km-re délkeletre fekszik, alig
20 km-re a déli országhatártól. A 19. századi nagy vasútépítések során a Baja–Zombor–Újvidék viszonylatban
helyiérdekű vasútként létesített, 1885-ben átadott vonal Vaskúton haladt át. A trianoni békeszerződés kettévágta a
vasútvonalat. A megmaradt Baja-Vaskút-Gara közötti szakaszon az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció
szerint a forgalom 1971
november 30-ával
megszűnt, a síneket is felszedték. Megközelítése ennek következtében csak
közúton lehetséges. A személyforgalmat a bajai székhelyű Bács Volán
autóbuszai bonyolítják le Vaskút, illetve Gara, Bácsszentgyörgy célállomással. A szerb határtól
az 51. számú főúton Bátmonostorig
haladva, onnan Vaskútra jó minőségű, 4 km hosszúságú út vezet.
Története
Vaskút környéke ősidők óta lakott
hely. A falutól 1 kilométerre délkeletre földvár nyomai és halomsírok
találhatók, melyekről az 1860-as években Czirfusz Ferenc bajai
tanfelügyelő írt. Ekkor még 12 darab 20-30 méter magasságú domb és 20-25 méter
sáncfalmagasságú, 2500 négyszögöl belterületű, kör alakú vár volt. Eredetük
megállapítására ásatások kezdődtek, melynek során négy halmot bontottak fel. Az
1868. június 12-15-én készült jegyzőkönyv a Kr. u. 4. század idejére, a szarmata-jazig
korra teszi keletkezésüket. A földvárban 1941 szeptemberében is végeztek
ásatásokat. Védelem hiányában, és a környék gazdálkodásba bevonásával az
objektumok napjainkra jószerivel felismerhetetlenné váltak. Műemléki védelmükre
az utóbbi években történtek lépések. A feltárás során - de más helyen és időben
is - jóval korábbi leletek is előkerültek Vaskút területén.
A község nevének eredetére nézve
két magyarázat is van. A második szótag - kút vagy kut - mindkét esetben
a kör alakú földvárra utalna. A Vas első szótagot a régebbi elmélet a Bács
névre vezeti vissza, míg a legújabb etimológiai magarázat az Avar-napisten
rövidülésének tekinti.
A község neve elsőként egy 1400-ban
kelt oklevélben található Bachkuta formában, mely szerint újra nemes Töttös
László bírtokába kerül. A későbbi okiratokban Bácskut, Bathkuta, a török korban
Báskút, Bácsküz néven szerepel. Dózsa György
parasztfelkelése során elpusztul a falu, de nem sokkal később már szláv (szerb)
parasztok, állattenyésztők telepednek meg itt, félnomád életmóddal. A török
időkben a bajai nahijéhez tartozott, az adókönyvek szerint 1580-ban és 1590-ben
28 adózó házzal. Érdekes, hogy ugyanakkor, 1574-ben a Kisvárdai család is
birtokának tekintette. 1598-ban a szerbek Esztergomba településekor a
környék falvaihoz hasonlóan Vaskút is kiürült. 1665-ös és 1679-es keltezésű
adójegyzékekben újra felbukkant. A törökök kiűzésekor ismét néptelen; 1689-ben
a Mihajlovics és a Szombathelyi család birtoka. 1720-ig egyik évi összeírásban
szerepel, a másikban nem.
Ez látszólagos ellentmondásban van azzal, hogy a bunyevác-horvátok
magyarországi megtelepedésének 300. évfordulója alkalmából rendezett országos
ünnepség sorozatot 1987-ben tartották, melynek keretében Vaskúton is
elhelyezésre került egy kétnyelvű emléktábla a Polgármesteri Hivatal zárt
kapubejárójának falán. 1724-ben a terület visszakerül a Mátyás király idejéből birtokos Czobor családhoz: gróf
Czobor József tulajdona Baskut puszta néven, 57 nem állandó, szerb és bunyevác
lakossal. A Czobor családtól a királyi koronához került, majd Mária Terézia gróf Grassalkovich Antalnak
ajándékozta Bácska
nagy részével együtt. Grassalkovich 1752-ben elrendelte, hogy Bassgot néven
önálló települést hozzanak létre. Mint az ország sok más helyére, ide is
németeket telepítettek. Vaskútra Ulm környékéről jöttek az első családok: az 1992-ben
felállított emléktáblán 250. éves évforduló van jelezve. II. József
uralkodása idején további betelepülés történt, így a több száz német család
ittlétével Vaskút sváb községgé vált: az 1941. január 31-i népszámlálás szerint
3846 német, 638 magyar, 218 bunyevác, 2 zsidó és 1 szlovák lakosa volt.
Az I. világháborúban 234 vaskúti halt meg.
Emléküket a községháza előtti emlékmű, a temetőben a hősök sírja őrzi. A
temető fő útjai mellett gesztenyefákat ültettek, melyek törzsére az elesett
katona nevét és halálának idejét jelző táblát erősítettek: a fák most is
állnak, de napjainkban a táblákból már csak néhány látható. A háború után
Bácska nagy része szerb megszállás alá került, amely alól a falu 1921. augusztus 21-én
szabadult fel.
A II. világháborúban a férfiak a magyar és a
német hadseregben szolgáltak. A háború Vaskút számára 1944. október 20-án
ért véget. A kollektív bűnösség elve alapján három
hónap elteltével 164 fiatal német férfit és nőt vittek a Szovjetunióba
kényszermunkára (málenkij robot), legtöbbjüket a Donyeci
szénbányákba, akik közül sokan soha nem térhettek haza. A háború során életét
vesztett 208 vaskúti lakos nevét az 1992-ben felállított márványtábla örökíti
meg. Az itthon maradt német lakosság nagyobb részére a Németországba telepítés
várt. Az első csoport 1946.
november 27-én
indult 960 emberrel Németország nyugati részébe. A második csoportot a szovjet
zónába, Drezda
környékére vitték: 1373 embert 1947. augusztus 18-án. Végül négy nappal később még
72 vaskúti németet vittek Auerbachba. Bár a kitelepítetteket a német állam
kárpótolta, és így megteremthették egzisztenciájukat, de tartották a
kapcsolatot Magyarországgal, anyagilag segítették szülőfalujukat, amikor
lehetett, haza látogattak, sőt a rendszerváltás után néhányan ideglenesen vagy
véglegesen vissza is települtek Vaskútra.
Az üresen maradt házakba azokat a
bukovinai, zömmel fogadjisteni
székelyeket telepítették, akiket 1941-ben a magyar kormány a Jugoszláviától
visszafoglalt délvidéki részen telepített le, majd a helyzet fordultával a
jugoszláv hatóságok rövid internálás után kiutasítottak az országból. Velük
menekült 40-50 magyar család is Vaskútra. Kívülük jöttek még a Viharsarokból (Sarkad, Mezőtúr)
szegény magyar családok is. A lakosságcsere keretében 1947-ben Szlovákiából,
Diószeg
és Taksony
környékéről, szinte teljes ingó vagyonukkal 80 család érkezett a községbe.
Története
1947-től
1948-49-ben Vaskúton is
megtörtént a földosztás, az iskolák államosítása. Az 1949-es választásokon
a Magyar Függetlenségi Népfront győzött, és
ezzel megkezdődött a szocializmus korszaka. A vezetés gyakorlatilag a Kommunista
Párt, később Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kezében
összpontosult. Az 1989-es rendszerváltás után Vaskút közigazgatása is
átszervezésre került.
Közigazgatás
A korábbi községvezetés helyett 1950. október 25-ével
létrejött a tanácsi rendszer, amely 1968-ig működött, utána szakigazgatási
szervvé alakult. Az 1989-es rendszerváltást követően Vaskúton is megalakult a
község önkormányzata.
A lakosság tájékoztatása céljából
1999-ben a Polgármesteri Hivatal Vaskúti hírharang néven
helyi újságot indított, amelyet minden család térítés mentesen kézhez kap.
Eredetileg havi (plusz alkalmi) megjelenést terveztek, amely szerint 1999-ben
tíz szám meg is jelent. Ezt további 15 szám követett: az utolsó 2005. március 24-i
dátummal jelent meg, és hírül adta, hogy a képviselő testület 2005. február 24-i
hatállyal feloszlott.
2005. április 24-én
időközi önkormányzati képviselő választást tartottak a községben, melynek
eredményeképpen 11 képviselőt választottak. A polgármester Alszegi Zoltán
helybeli lakos lett. A képviselő testület - részben saját soraiból - öt
bizottságot hozott létre.
A helyi újság megjelentetését továbbra is szükségesnek tartották, de nevét Vaskúti hírekre
változtatták: 19. száma 2011 közepén jelent meg. Terjesztése változatlan
feltételek mellett, minden család számára ingyenesen történik. A képviselő
testület nyilvános ülésein a Bajai televízió közvetítésével virtuálisan jelen
lehet a lakosság.
A 2010. október 3-án megtartott
önkormányzati választáson a szavazásra jogosult személyek 50,07%-a jelent meg.
A 17 képviselőjelölt közül megválasztott hat személy mind független. A két
polgármester jelölt közül az addigi polgármester, Alszegi Zoltán került
megválasztásra, a szavazatok 85,72%-át megszerezve.
Gazdaság
A falusi életmódnak megfelelően
az emberek nagyobb része növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozott.
A mezőgazdaság kollektivizálásának első lépéseként 1949 szeptemberében a
Viharsarokból idekerült 11 parasztcsalád alapította meg Dózsa néven a hármas
típusú termelőszövetkezeti csoportot. Egyes típusú szövetkezeti csoportok is
alakultak.
1951-re a Tsz szervezés
befejeződött, a falu szövetkezeti község lett. A csoportok nemzetiség
szerint alakultak meg.
- A Kossuth tsz a Vaskúton maradt németeket tömörítette.
- A Búzakalász és Egyetértés csoportba a székelyek tartoztak.
- A Haladó Parasztok nevű csoportot a bennszülött magyarok hozták létre.
- A Szabad Föld, az Előre és az Új Barázda nevű tsz-eket a felvidékiek alapították.
- Ezen kívül léteztek még a Keleti fény, a Vaskúti Dolgozók, a Szabadság, a Micsurin, az Új Tavasz és a Hunyadi egyes típusú termelőszövetkezeti csoportok is, amelyek 1953-ban az akkor hármas típusúvá változott Kossuth Tsz-hez csatlakoztak.
A termelést egy gépállomás
segítette, amely 1951.
február 25-én
alakult 12 körmös Hoffer-traktorral, és 1963-ig
létezett.
Az 1956-os forradalom idején a vaskúti Tsz-ek is
felbomlottak, majd 1959-ben újra szerveződtek. Kilenc kettes típusú, ún. bolgár
mintájú szövetkezet alakult a faluban, ezek azonban csak nagyon rövid ideig
létezhettek: 1960-ban csatlakoztak valamelyik hármas típusú Tsz-hez. Így a
mezőgazdaságból élők 92%-a került a szocialista szektorba. 1968. december 17-én
az addigi három Tsz (Kossuth, Petőfi és Dózsa) 713 taggal megalakította a
Bácska Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet. Az eredeti munkaegység rendszerről
1973-ban tértek át a havi készpénz fizetésre. A Tsz a községben saját
élelmiszer- és zöldségüzletet is üzemeltetett. Eredményesen gazdálkodtak, így a
saját fejlesztésen túl a község teljes egészét érintő munkákat is tudták
anyagilag támogatni. 1989-ben a központi épületük mellett nagy rendezvénytermet
építettek, ami azóta is folyamatosan helyet ad a nagyobb községi
rendezvényeknek, bálaknak, lakodalmaknak is. A rendszerváltás során, 1990
decemberében részvénytársasággá alakult, ami sok munkahely
megszűnésével járt: megjelent a faluban a korábban ismeretlen munkanélküliség.
A mezőgazdasági termelés másik
lehetősége az 1947-ben létrehozott Vaskúti Állami Gazdaság volt. Itt azok
dolgoztak, akiknek nem volt földjük. Állandó vagy idénymunkára lehetett munkát
vállalni. Vaskút határában nagy területeken folyt szőlő termelés is, a Vaskúti kadarka
széles körben ismert bor volt. Ennek az ágazatnak országosan jelentős üzeme
volt az 1954-57 között épített Vaskúti borkombinát, amelyet a rendszerváltozást
követően felszámoltak.
A község iparosai is kénytelenek
voltak szövetkezeti útra lépni: 1950-ben megalakították a Kisipari
Termelőszövetkezetet (KTSZ), amely 1990-ig létezett. Az asztalosok, lakatosok
és kőművesek a helyi igényeken túl távolabbi vidékeken is vállaltak munkát.
Felvásárlásra és értékesítésre
1954-ben alakult a Vaskúti Földműves Szövetkezet, amely élelmiszer, ruházati és
vas-műszaki boltokat is üzemeltetett. 1976-ban egyesült a Baja és Vidéke
Általános Fogyasztási Szövetkezettel.
Infrastruktúra
Az addigi pumpás közkutak kiváltására 1960-ban a községben kiépült a
vezetékes vízhálózat. Mivel a helyi víz minősége nem volt megfelelő, a község
1981-ben csatlakozott a Dávodi Vízműhöz. A családi házakba is fokozatosan
bekerült a víz, amely lehetővé tette a kornak megfelelő, összkomfortos
berendezkedést. A faluban szennyvízcsatorna nincsen. A megoldás 2004. óta
napirenden van, és mára odáig jutott, hogy várhatóan 2013-ban készülnek el a
köztéri munkák.
1989-ben a telefon-, 1992-ben a
vezetékes gáz-, 2003-ban a kábeltévé hálózat épült ki, melyet a családok
70-80%-a vesz igénybe.
A községben az 1980-as években
helyileg szervezték meg a szemétszállítást; a településnek egy időben saját
kukásautója is volt. A 2000-es évek elején - helyi népszavazást követően - Vaskút
határában épült meg a Felső-Bácskai Hulladékgazdálkodási
Kft. kezelésében a Regionális hulladékkezelő telep, ahova 29 község
kommunális hulladéka bekerül, és ott szakszerűen válogatják, feldolgozzák,
tárolják. A községben 9 helyen szelektív hulladékgyűjtő szigetek is
elhelyezésre kerültek.
A temetőben 1965-ben ravatalozó
épült; ezután a halottak magánháznál történő ravatalozása megszűnt. A 2006-ban
bejegyzett Vaskút Községért közalapítvány első feladatként a ravatalozó
felújítását tűzte ki célul, amely néhány év alatt megtörtént.
Községi rendezvények
Az 1992-ben
létesített sírkert, egy-egy régi, magyar, bunyevác és német (balról jobbra)
kereszttel
1992-ben a németek Vaskútra
településének 250. évfordulójára ünnepség sorozattal emlékezett a falu,
egyúttal a Németországi Mutlangen és Türkheim településekkel kölcsönösen testvérvárosi
kapcsolatot létesítettek. A temetőben az elhagyott, régi keresztekből egy
sírkertet hoztak létre, melynek központjában egy-egy régi magyar, bunyevác és
német sírkő áll. Előttük fekszik a temetőben talált legrégebbi, jó állapotban
lévő rózsaszínű márványlap, amelyen az 1830-ban elhunyt Anna Mari Wegelein neve
olvasható, aki még a németországi Laufenburgban született. Két neves német
vaskúti - Anton Kraul és Paul Flach - szülőházán emléktáblát helyeztek el. A
Polgármesteri Hivatallal átellenben a betelepülésre vonatkozó, kétnyelvű
emléktáblát állítottak fel.
Az országos Millenniumi
ünnepségek keretében Vaskúton 2000. június 11-én
Hermann János államtitkár adta át a Millenniumi zászlót. Fábri Géza, akkori
iskolaigazgató megzenésítette Szűcs Ferenc Ballada a Nemzetfáról c. kórusművét,
amely a templomban került előadásra. 2000. augusztus 20-án
a község fennállásának 600. évfordulóját ünnepelték meg.
2006-tól július első hétvégéjén
Vaskúti Vendégváró Vigasságok néven évente megrendezésre kerül egy rendezvénysorozat,
amelyen a testvértelepülések küldöttségei is részt vesznek. Ezen kívül a báli
szezonban külön-külön bálokat tartanak a bunyevác, cigány és német kisebbségek
és a székelyek is. Utóbbiak 2000 ősze óta bukovinai szülőfalujuk, Fogadjisten
hagyományát folytatva Mihály napi búcsút is tartanak.
Forrás: wikipédia
