Apostag: község Bács-Kiskun megyében, a Kunszentmiklósi kistérségben. A Duna bal partján, Budapesttől délre 76, a dunaföldvári hídtól északra 13 kilométerre található. Szomszédos települések: Dunaegyháza, Dunavecse, Újsolt. Nevét feltehetően azon görög feliratos 12 karéjú, s az apostolok képét feltüntető templomáról kapta, amely 1805-ig állt fenn (M.Sion.1865.442).
Már a vaskorban is lakott hely volt, erről tanúskodnak a település területén végzett ásatások.
Első okleveles említése 1217-ből származik.
1283. július 1-jén IV. László király itt adott ki oklevelet.
Templomában döntöttek – 1318-ban – a kalocsai érsek és tartományi püspökei, a Károly Róbert által összehívott rákosmezei országgyűlésen követendő magatartásukról.
1332-ben a szigetfői főesperességhez tartozó egyházának papja 5 gs., 4 den. pápai tizedet fizetett.
A határában álló avar kori Várhátat az 1892-es gáterősítéskor hordták el, a védőtöltés építése miatt.
A mintegy 6000 évvel ezelőtt itt élő emberek települése sok tekintetben hasonlíthatott a későbbi korok falusias településeihez. A cölöpszerkezetű, fából épült házakat vesszőből font belső falakkal választották szét szobákra, míg a hideg ellen a teljes épületet paticcsal fedték be. A lelőhelyen a mindennapi élet eszközei, maradványai kerültek elő: edénytöredékek, ételmaradványok. Az ételmaradványok arra utalnak, hogy a háziállatként tartott jószágok mellett kagylóval, s hallal egészítették ki az étrendjüket az itt lakók.
A talált edénytörmelékek arra utaltak, hogy a mai Apostag belterülete már jóval a magyar honfoglalás előtt lakott volt. Az első lakosok a Duna mellett, az őskor korai időszakában az újkőkorban (vagy ahogy a latinos tudományos szakirodalom nevezi ezt az időszakot: a neolitikumban) az úgynevezett „zselizi kultúra” népessége volt. Az ilyen közvetett elnevezés oka az, hogy írásos emlékek hiányában nem tudjuk, hogy az itt lakók miként nevezték magukat, mely népcsoporthoz sorolták közösségüket, sem azt, hogy milyen nyelven beszéltek. A zselizi kultúra jellegzetes edényeit használó, s a más zselizi lelőhelyek lakásaihoz hasonló lakóhelyet építő őskori "apostagiak" tehát az újkőkor középső szakaszának az utolsó fázisában éltek ezen a területen A kerámiamaradványok még beszédesebbek a hozzáértők számára. A régészek sokszor az edénytöredékek alapján tudják megmondani egy-egy lelőhely korát, s az ott lakó emberek kultúráját. A lelőhelyen számos vastag falú őskori tárolóedény maradvány mellett vonalas díszítésekkel ékesített díszkerámia töredéket is elő kerültek, amelyek jól mutatják a korabeli fazekasok ügyességét, s hozzáértését.
2001-ben a település lakosságának 99,3%-a magyar volt. A településen évente rendeznek nemzetközi enduró motoros bajnokságot, mozgáskorlátozottak fotó- és diafilm-kiállítását, Nagy Lajos-emléknapokat, valamint 15 éve itt rendezik meg az Országos Keresztény Könnyűzenei Fesztivált, közismert nevén LADIK Fesztivált.
A község híres szülötte Nagy Lajos, Kossuth-díjas író. A község melletti Tabántelek nevű pusztán született 1883. február 5-én. 1889-ig, hatéves koráig nevelkedett itt, tanyasi béres szüleinél. Gyermekkoráról A lázadó ember című kötetében írt.
Itt született Vida János költő.
Apostagi gyökerekkel rendelkezik Vizi E. Szilveszter akadémikus, az MTA korábbi elnöke.
Apostagon született 1921-ben Soós Jóska, akit Belgiumban magyar sámánként ismernek.
1906-ban itt látta meg a napvilágot Sebők Imre képregényrajzoló.
A község lakosságának 2001-ben 48,9%-a volt római katolikus, 27,4%-a református, 12,4%-a evangélikus. Más egyházhoz tartozott 0,9%, a lakosság 2,6%-ának világnézete ismeretlen. 7,8 nem volt vallásos.
Forrás: Wikipédia
