Bácsszőlős község Bács-Kiskun megyében, a Bácsalmási kistérségben. Lakosság száma: 470 fő, Belterület: 37 ha Külterület: 3887 ha.
A község a szerb határ közelében, Bácsalmástól 8 km távolságra fekszik. Autóbusszal a Bácsalmás-Csikéria közötti összekötő útról az 55104-es számú bekötőúton közelíthető meg. 1960-ig vasúton a Szabadka–Baja-vasútvonalon lehetett megközelíteni Kunbaja-Bácsalmási szőlők megállóhely révén. A sínek ma is megvannak, de a pálya járhatatlan.
Talaja homokos, szőlőművelésre alkalmas.
Bácsszőlöst 1952-ben szervezték önálló tanyás községgé a bácsalmási szőlők Dobokanagyjárás, Kunbajapuszta, Ószőlők és Teleki szőlők – határrészeiből. A határrész a XIX. század végétől vált lakottá, amikor a felparcellázott homokos területeken meghonosították az alföldi szőlőfajtákat és állandó lakhelyű tanyákat építettek. A területen áthaladt az 1885-ben épült bajaszabadkai vasútvonal és a Bácsalmást Szabadkával összekötő makadámút. A borkereskedelem kialakulását és fejlődését a szállítási lehetőségek tették lehetővé.
A második világháború és a német lakosság kitelepítése jóvátehetetlen pusztulást okozott, ugyanis a tanyás szőlőskertek, ültetvények nagy része a németek helyére érkezett, hozzá nem értő telepesekhez került. Az állami gazdaság 1949-ben 228 hektár, a Törekvés szakcsoport 75 hektár elhanyagolt területen alakult meg. 1952-ben, a község megszerveződése idején a népesség száma meghaladta a háromezret. A faluközpontot a templom és a Szent István-iskola környékén alakították ki. Először bekötőutat, 1958-ban tanácsházát és postahivatalt építettek, villamosították a belterületet. A Bácsalmási Álész új boltot és vendéglőt nyitott, a kereskedelmi ellátást jelenleg is biztosítja. 1959-ben adták át a kultúrházat, az orvosi rendelőt, 2 tanteremmel bővítették az iskolát, és labdarúgópályát építettek.
A szőlő- és gyümölcstermelés országos hosszú távú fejlesztési terve alapján 1958-tól az 1970-es évekig a térségben 1800 hektár területen gépi művelésre alkalmas szőlőt telepítettek, szőlőfeldolgozó és palackozó üzemet építettek. Az alföldi bortermelés fellegváraként tartott KunbajaBácsszőlősi Állami Gazdaságban dolgozott a falu aktív korú lakosságának mintegy 60%-a. A másik mezőgazdasági munkáltató, a termelőszövetkezet, a mélykúti Alkotmány Tsz-szel egyesült. A hátrányos helyzetű település erőfeszítései ellenére az elivúlt évtizedekben drasztikusan csökkent a lakosság száma, amelyhez hozzájárult az is, hogy a szovjet exportra berendezkedett monokultúrás gazdaság a nyolcvanas években fizetésképtelenné vált.
A gazdaság 1991-es teljes körű vagyonértékesítése után az aktív korú lakosság nagy része elvesztette állandó munkahelyét. Az 1990-es népszámlálás 207 fős belterületi és 324 külterületi állandó népességet és 235 lakást regisztrált. Az utóbbi öt évben tovább nőtt az elhagyott tanyák száma és csökkent a lélekszám.
137 hektár szőlőültetvény van magántulajdonban, két betéti társaság és 14 egyéni vállalkozó működik, akik virágmagtermesztéssel is foglalkoznak. A Cabernet Coop szőlőművelésre főképp idénymunkásokat foglalkoztat. Az önkormányzat az egyetlen rendszeres helyi munkáltató, a munkanélküliséget közhasznú foglalkoztatással igyekszik enyhíteni.
A falu központjában 1945-től 1990-ig 111 lakóházat építettek a tanyáikat elhagyó emberek. A törpevízmű helyett 1980-ban kiépítették a vezetékes vízhálózatot. A lakosság anyagi hozzájárulásával 1991-ben bekapcsolták a távhívást, 1993-ban kiépítették a tartályos gázellátó rendszert. A belterület parkosított, az utak szilárd burkolatúak.
A község napközi otthonos óvodát, általános iskolát, könyvtárat és – alkalomszerű nyitva tartással – művelődési házat működtet. Az iskolát 1993-ban pályázati támogatásokkal felújították, az intézmény számítógépekkel és egyéb korszerű audiovizuális eszközökkel felszerelt.
2001-ben lakosságából két fő német nemzetiségűnek vallotta magát, a többiek magyarok.
Forrás: Wikipédia
