Kecskemét megyei jogú város, Bács-Kiskun megye székhelye, lakónépesség szerint a nyolcadik legnagyobb, közigazgatási terület szerint a hetedik legnagyobb település Magyarországon. Bács-Kiskun megye népességének mintegy 22%-a él Kecskeméten. A nagyvárosok közül Kecskemét fekszik a legközelebb az ország mértani középpontjához, Pusztavacshoz. A Duna-Tisza közén elhelyezkedő város a kedvező helyi adottságoknak köszönheti a létét. Az ország minden részéből könnyen megközelíthető, Budapesttől autópályán kb. 45 percnyire fekszik.
Kecskemét város címere az önkormányzat rendelete szerint „csücskös talpú, hatszögletű pajzs. Vörös mezejében zöld hármas halomnak kiemelkedő középső részén heraldikailag jobbra néző, ágaskodó ezüst (fehér) kecskebak. A pajzs fölött a magyar Szent Korona lebeg. A címer alatt félkörívben elhelyezett, díszesen redőzött szalagon a város jelmondata: »Sem magasság, sem mélység nem rettent« olvasható. A jelmondat csak a címer ünnepi változatának része.” Kecskemét város zászlaja téglalap alakú, három egyenlő szélességű vörös-fehér-vörös színű függőleges sávból áll, a fehér sáv közepén a város címerével. (A díszzászlón a város címerének ünnepi változata van, szabad széleit aranyrojt szegélyezi.)
Kecskemét horvátul Kečkemerac, bolgár nyelven Кечкемет.
Egyes nyelvészek szerint Kecskemét a megfejthetetlen eredetű helynevek közé tartozik, míg mások a kecske szót tekintik alapnak, a mét pedig járást, menetet jelent.[5] (Bolgárul a „koziczkameta” kecskejárást jelent). A kecske mellett szól, hogy a 13. században Szent Miklós püspök - a legrégibb helybéli templomnak - a Barátok templomának védőszentje, a megtérített új híveknek tenyésztésre kecskét ajándékozott. Az egykori történelmi iratok Aegopolisnak, azaz Kecskevárosnak hívták a települést, s a város régi, fatárgyat, állatot megjelölő égetőbélyegzője a Bak csillagkép jegyével egyezett.
Kecskemét területe 21+1 kerületre van felosztva, melyek önmagukban nem rendelkeznek helyi önkormányzati jogkörrel, bár a városban több részönkormányzat is működik, melyek a kerületi beosztáson alapulnak. Kecskeméthez tartozik több szatellit település is, illetve egy kiterjedt tanyavilág
Közvetlen környékét már az i. e. 3000-ben is lakták. A bronzkorból egy urnatemető is előkerült. A népvándorlás idején először a szkíták, majd a szarmata származású jazigok, később a hunok, a gótok és a gepidák, végül a nomád avarok birodalma a vidék. A piarista gimnázium építésekor avar sírokra bukkantak. Kecskemét fontos kereskedelmi út mellett feküdt, vámszedő- és vásározóhelyként hamar városként kiemelkedett a környező települések közül, 1368-ban már városként említi Nagy Lajos király egyik oklevele, majd Luxemburgi Erzsébet királyné 1439-ben elzálogosítja a várost.
A török hódoltság időszakában az állandó harcok, majd a szpáhi földesurak sanyargatásai miatt a palánkokkal védett városba menekültek a környék lakói. Kecskemétet a természetes védelmen kívül különleges és kivételezett jogi helyzete is megkímélte az állandó zaklatástól, ugyanis a budai pasának közvetlenül adózott, s így annak védelmét is élvezte; később a szultáni kincstár birtoka lett.
Már a Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-ben végleg Habsburg-kézre kerül, s mint halmaztelepülés fejlődik tovább. A városkép egyébként - akár szinte valamennyi alföldi mezővárosé - övezetes szerkezetet mutat: legkívül a tanyavilág; ezt követik befelé haladva a kertek és gyümölcsösök, kisebb-nagyobb házakkal; majd a falusias jellegű, még közelebb a központhoz - már a sáncárkokon belül - kövezett kisvárosi utcák következnek akácfákkal szegélyezve, végül a nagyvárosias mag. A polgári átalakulás fontos állomása, hogy 1832-ben egyösszegben megváltották hűbéri terheit. Ekkor kezd kibontakozni a tájra mindmáig meglehetősen jellemző homoki kertészkedés és szőlőkultúra.
A város az elsők között kapcsolódott be az 1848-as honvédtoborzásba: 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el Kossuth Lajos híres hadba hívó beszédét. A kiegyezés után, 1868-ban innen indul ki az Asztalos János vezette parasztmozgalom, mely országos méreteket ölt. A város háziezrede ekkoriban a császári és királyi 38. Mollináry gyalogezred volt. A 19. század végén indult meg a város látványos fejlődése, amikor a filoxéravész szinte teljesen elpusztította az ország hegyvidéki szőlőit, ugyanakkor a lazább homoktalajon jelentéktelen volt a kártétele. Az 1870-es években a város környékén nagyobb szőlőültetvények alakultak ki, megvetve a 20. század első felére jellemző szőlő-gyümölcs gazdaság alapjait Kecskeméten. Szintén 1870-ben Kecskemét megkapja a Törvényhatósági jogú város címet. Ma is működő büntetés-végrehajtási intézetét 1904-ben építették Wagner Gyula építész tervei alapján. A kész épületegyüttest Kecskemét városa „ajándék” címén a Magyar Állam tulajdonába adta. 1911. július 8-án a 20. század második legnagyobb magyarországi földrengése rázta meg a várost. A rengés intenzitása VIII, magnitúdója pedig 5,6 volt, melynek során több száz lakóépület rongálódott meg és vált lakhatatlanná. A földrengés 8 millió aranykorona értékű kárt okoz.
A 19. századi fejlődést az 1929-33-as nagy gazdasági világválság törte meg először, majd a háborús esztendők következtek, sok kecskeméti férfi a MK Zrínyi Miklós 7. Honvéd Gyalogezred, illetve ennek ikerezrede, a 37. gyalogezred kötelékében vett részt a világháborúban. A várost 1944 november elsején foglalták el a szovjet csapatok. 1945 után pedig teljesen új helyzetet teremtett a gyökeresen átalakult társadalmi-politikai rendszer: történetében először Kecskemét jelentős közigazgatási szerepkört kapott, az ország legnagyobb területű megyéjének, Bács-Kiskun megyének lett székhelye 1950-ben.
Kecskemét közigazgatási területéből 1950-ben vált ki Bugac, Lakitelek és Nyárlőrinc, 1952-ben Ágasegyháza, Helvécia, Lászlófalva (mai nevén Szentkirály), Városföld, továbbá Hetényegyháza, mely utóbbi községet 1981-ben visszacsatoltak Kecskeméthez, végül 1954-ben vált külön a várostól Ballószög.
Kecskemét 1950 óta az ország legnagyobb területű megyéjének, Bács-Kiskunnak a székhelye és a Duna–Tisza köze egyik regionális központja.
A szocializmus évei után Kecskemét gyors, az országos átlagot meghaladó fejlődésnek indult. Sorra telepedtek meg a kisebb ipari üzemek, gyárak a várost ölelő körgyűrű mellett, és a fejlődés most is töretlenül folytatódik. A városközpont legtöbb épületét felújították, a gépjárműközlekedést egyre nagyobb területről tiltják ki. 1989. április 1-jén a város megkapta a megyei városi rangot, majd az önkormányzati rendszer 1990-es bevezetésekor megyei jogú várossá alakult.
Kecskemétet eddig (2009) szerencsére kevésbé érintették az urbanizáció káros hatásai: még igazán „élhető” város: a polgárok szívesen sétálnak az utcákon, a főtéren, nem menekülnek el az agglomerációba. Jól alátámasztja ezt, hogy a népesség is folyamatosan növekszik.
Nyaranta sok külföldi látogat a városba, ahol a főtéren szinte állandóan rendezvények, vásárok szórakoztatják a helybélieket és a turistákat. Kecskemét különösen a németek és hollandok körében népszerű turisztikai célpont. Rengeteg érdeklődőt vonz a város melletti katonai repülőtéren kétévente megrendezett Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap is.
Kecskeméten található a Magyar Cserkészszövetség 11 kerülete közül a 8. kerület központja. A városban kb. 500 fiatal cserkészkedik, a város három csapatában: a Piarista Iskola keretein belül, azonban tagságát tekintve azon jóval túlmutató 118. sz. Kalazancius Cserkészcsapatban, a Református Gimnáziumban működő 121. sz. Vetéssy Géza Cserkészcsapatban, valamint a Szent Imre Iskolához kötődő 878. sz. Hatvani Pál Cserkészcsapatban.
2001- es népszámláláskor 107 749 fő élt a megyeszékhelyen . A város nemzetiségi megoszlása a következő volt: 95% magyar; 0,8% cigány; 0,4% német; 0,2% szlovák; 3,6% egyéb.
Forrás: wikipédia
