Soltszentimre mintegy 1400 lelkes község Bács-Kiskun megye Kiskőrösi kistérségében.
Fekvése
Kiskőröstől északra 20 km-re, Kecskeméttől délnyugatra 50 km-re helyezkedik el. Keletről a Kiskunsági homokhátsághoz tartozó területek, nyugatról szikes puszták határolják.
Közlekedés
Érinti a Budapest–Kelebia-vasútvonal.
Története
1890 előtt
Már az Árpád-kor idején létezett ezen a helyen település (első okleveles említése 1211-ben, Zenthemreh néven), de az egykori Szentimre keletkezési éve nem ismert. Középkori templomos helységek között 1346-ban említik. A kalocsai levéltári adatok között is megtaláljuk hitelt érdemlően nevét 1408-ban.
A honfoglalás korából maradt ránk az a csontlemezzel díszített fanyereg, ami ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Másik középkori emléke 13.–14. században épült, Csonka-toronyként ismert templomrom. A török háborúk alatt a település 1529 táján a környező falvakkal elpusztult. A hódoltság után csak lassan népesült be.
A terület sokáig a Földváry család tulajdona volt. 1864-ben osztályegyezség útján 5 részre osztották a 9000 holdnyi birtokot. A falu szempontjából 3 rész lényeges, ezek új tulajdonosai Blaskovits Kálmán és Sándor, br. Kaas Eduárdné (Ivánka Ida) és Ivánka Zsigmond lett. A legnagyobb kiterjedésű terület gazdája Ivánka Zsigmond volt, örököse Ivánka Oszkár, ő adta el birtoka egy részét egy 85 tagú vevőtársaságnak, akik megvetették a mai falu alapjait.
1890-től
Az 1890. október 27-én kötött birtokeladással indult el a község újkori történelme. Az építkezések az Ivánka kastély környékén kezdődtek el. Az akkor még Akasztóhoz tartozó településnek 1916-ban önálló római katolikus lelkészség létrehozását engedélyezte Lipót kalocsai érsek.
A település 1919. február 15-én alakult önálló községgé Pusztaszentimre néven, amit 1924-ben változtattak véglegesen Soltszentimrére. Ivánka Oszkár egykori kastélyát 1920-ban vásárolta meg a falu polgármesteri hivatal céljára. A református templom 1936-ban, a katolikus 1937-ben készült el. 1951-ben vezették be a faluba a villanyt. 1990-ben készült el a vezetékes vízhálózat, 1992-ben pedig földgáz ellátás került kiépítésre. 2003-tól működik a szervezett szemétszállítás, a szennyvízhálózat 2006-ban készült el.
Nevezetességei
A Csonka-torony
A Csonka-torony Árpád-kori műemlék. Pontos építési ideje nem ismert. A templom alapja 11.–13. században készülhetett (bár az 1961-es ásatások során az építési időt a 14. századra tették, a szentély három oldalon záródó nyolcszög kiképzése miatt – gótikus jelleg), amihez egy hajdani római castrumot is felhasználhattak – a falában ma is több római tégla található (a környéken római kori cserépmaradványok is előkerültek). A templom román stílusban épült, vastag lőrésszerű ablakokkal, így valószínű, őrtoronynak is használták. Sem támpillérre, sem faltagozódásra utaló nyomok nem lelhetők fel.
Szent Imre herceg szobra a Lakiteleki Népfőiskola adományaként került felavatásra 2007. július 15-én a Hősök terén.
2007-ben, Szent Imre herceg születésének 1000. évfordulója alkalmából nagyszabású rendezvény-sorozatra került sor az Árpád-házi herceg nevét viselő településeken, így Soltszentimrén is. A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság - melynek elnöke Lezsák Sándor, az Országgyűlés akkori alelnöke volt – szervezésében tíz település talált egymásra. Az emlékévnek köszönhetően Lantos Györgyi szobrászművész alkotása megtalálható Csíkszentimrén, Görgényszentimrén, Hegyközszentimrén, Imrehegyen, Mátraszentimrén, Nyárádszentimrén, Pestszentimrén, Székelyudvarhelyen és Tiszaszentimrén. Hasonló Szent Imre alkotás található a lengyelországi Szentkereszthegyen, az erdélyi Gelencén és Lakiteleken is.
A Hősök emlékoszlopa, Lakatos Emil fafaragó alkotása a Soltszentimre Ma Közéleti Egyesület által, adományként került felállításra 2010. március 15-én a Polgármesteri Hivatal kertjében.
Forrás: Wikipédia
