Újsolt község Bács-Kiskun megyében, a Kunszentmiklósi kistérségben. A megélhetés java részét a mezőgazdaság,
állattenyésztés adja. Bács-Kiskun megye egyik legkisebb települése.
Mindössze hat utcából áll, melyekben száz ház található, lakosainak
száma 153. A település 1950-ben vált ki Solt városból, azóta önálló
A solti lapályon 11 halom található, melyek mesterségesen épített Árpád-kori őrhalmok. Újsolt határában a Bakóhalom elnevezésű "kunhalom" a büntetés végrehajtására szolgált, míg Vásárhalom a régen itt tartott vásárok után kapta a nevét. IV. Béla király kunokat telepített a környékre, később ők hoztak itt létre apró falvakat. A község területén létezett Árpád-kori falu Máriaháza, valószínűleg a tatárjárás után pusztult el. A török hódoltságban
elkezdődött a falvak pusztulása és a puszták kialakulása. A lakosok
áttértek a rideg pásztorkodásra, ami a tanyák kialakulásához vezetett.
1689-ben az újszerzeményi bizottság Újsolt területét Bosnyák Tamás királyi főétekfogó birtokába adta. A 19. század
közepén a földesúri majorokba gazdasági cselédek kerültek, a század
második felétől pedig megjelentek a földterületeket bérlő telepesek.
A huszadik század elején gróf Nemes Albert tulajdonába került a terület. Csak 1950-ben vált önálló községgé Újsolt néven a Solt északkeleti határrészeit magába foglaló területi központ.
Forrás: Wikipédia
