Bácsborsód (horvátul Boršot) község Bács-Kiskun megyében, a Bajai kistérségben. Bács-Kiskun megyében, a Bácska északi részén, a Bokodi–Kígyós-csatorna jobb partján, Bajától 19 km-re DK-re fekszik. Síkvidéki útifalu. Vonattal megközelíthető a Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalon (Bácsbokod-Bácsborsód vasútállomás).
A község területén lelt szarmata és kelta tárgyak nagyon régi, több évezredes településre utalnak. Még a honfoglalás után is áthaladt rajta egy fontos kereskedelmi útvonal.
Okiratban először 1333-ban, Károly Róbert királyunk uralkodása idején említtetik Borsódszentlőrinc néven.
A „borsod” a „bors” személynévből származik, a nyelvérzék azonban átvonta a „borsó” szócsaládba. A „Bács” előtagot – számos Borsod nevű helységtől megkülönböztetésül 1897-ben kapta. A török hódoltság alatt népes település volt, ezt bizonyítja a kalocsai érsekség 1543. évi dézsmajegyzéke. Az itteniek négyszer annyi adót fizettek, mint a kalocsaiak.
A török kiűzése után a falu rövid ideig a határőrvidékhez tartozott.
1697-től Buttler János várkapitány tulajdonába került, aki 1725-ben eladta Hammerschmidt János-nak. Tőle még abban az esztendőben megvásárolta a Latinovics-család két tagja Latinovics Dániel és István.
1781-től nagyarányú telepítések kezdődtek. A földesurak a falut magyarokkal népesítették be. A Latinovicsok az 1848-as szabadságharcban kivétel nélkül a magyar ügy oldalára álltak.
A világosi fegyverletétel után anyagi helyzetük megrendült. Három kastélyuk ma is áll, egyikben a híres Őszi Napfény Szociális Otthon helyezkedik el.
A község nevezetes szülötte Moholy-Nagy László (1895– 1946). A világhírű művész festőként, fotográfusként és művészeti szakíróként is maradandót alkotott. Szülőháza idegenforgalmi látványosság. Csakúgy, mint a 3 és fél évszázados Rákóczi-fák, melyek alatt – a néphagyomány szerint – a fejedelem megpihent.
Határában bronzkor-i, kelta, szarmata lelőhely.
Első írásos említésekor(1333, Bursous) egyházas hely és a Becsei család birtoka.
A török hódoltság alatt magyar lakosságát délszlávok váltották fel (1572).
A 18. század első felében puszta. Új birtokosa, a Latinovits család telepítette be (1781).
Az I. világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott. (1918–21) A II. világháború után német lakóinak többségét kitelepítették Németországba. (1946–47) 1950-ig Bács-Bodrog vármegye része.
Lakosság: 1910-ben: 2717 fő (magyar, német, horvát) 1990-ben: 1355 fő
2001-ben lakosságának 97,6% magyar 1,17% horvát, 0,46% szerb, 0,39% német, 0,31% pedig egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.
Forrás: Wikipédia
